Valszeg az uccsó :)

Ciao ragazzi!
Elérkezett az utolsó hetem az olaszországi kint létemből és az utolsó bejegyzésem is egyben (hacsak nem történik valami olyasmi, amit nem hagyhatok ki:))
Sajnos én nem tudok olyan szépen fogalmazni mint anyu de megpróbálom :)

Talán eddig ez az augusztus volt/lesz a legeseménydúsabb és a legérdekesebb számomra.
Igaz volt egy szülinapom közben, ami viszont elég családias volt, hiszen a németek akikkel addig lógtam mind hazamentek. Na de augusztus 20án megérkezett az újabb önkéntes kurzus egy évre(kb 30fő). Mind német egyelőre. Magyarok általában később szoktak jönni.
Az első 2 hétben mindenki itt van és csak utána szóródnak szét szerte Olaszországba, ahol dolgozni fognak. Ki Szicíliába, ki Nápolyba, ki Firenzébe veszi az irányt egy évre. Minden napra megvannak a programok, amiből én is kiveszem a részem minden reggel az olasz kurzuson. Este meg én szolgálom fel nekik a vacsorát... :) Olasz kurzusra visszatérve, hál istennek a haladó csoportban is én vagyok a legjobb, ami őszintén szólva nagyon jó érzés hiszen a tanulmányi éveimben nem ezt szokhattam meg, hogy én vagyok a stréber :D Ezek szerint fordult a kocka muhahaha :D
A pénteki olaszóra volt talán eddig a legjobb:) Azért péntek mert olyankor minden délelőtt vásár van a városban. Dióhéjban annyi volt a lényeg, hogy 5 csoportra bomlottunk és mindenki kapott egy lapot, rajta kb 15-20 különféle olasz szó, amit meg kellett keresni a piacon és fotót készíteni róla. Persze minél szórakoztatóbbat! Egy-két példát, hogy említsek: mintás boxer, párnahuzat, hosszúkás padlizsán, cipősúroló, pisztráng és a többi :)Remélem nem kell mondanom, hogy az én csapatom nyert... khm:)

Melóval kapcsolatban annyi, hogy KAOSZ van... :D Mivel most "Synodus" van, ami azt jelenti, hogy több mint 1 hétig itt van vagy 200 delegáns a különböző protestáns egyházaktól, több országból is. Amiért ilyen sokan vannak, sok önkéntes is jött segíteni. Többnyire azoknak a gyerekei stb... Feladatom, hogy munkát adjak nekik, ami nem könnyű mert rengetegen vannak :) De mint minden mást ezt is megoldom :)

Ami még új, hogy összeismerkedtem pár torino drukkerrel, akik szoktak szervezgetni focikat. Nem fociznak rosszul, de attól még kivédem a szemüket is :)
Ebből kifolyólag kizárt, hogy Juventus meccsre menjek ma, jövőhéten megyek velük Torino-Pescara-ra :)

Aki nem tudná, szeptember 2-án libbenek haza. Debrecenbe csak 6-7én megyek a drágaságommal :)
Szeptember 8-án Puszta Fesztivál! A többség már hallott róla remélem :)

A viszont látásra és hajrá LOKI (összpontosítás a bajnokságra!)

Anyu bejegyzése :)

Elérkezett egy újabb bejegyzés rögzítése, így majd egy hónappal később. Amiért ilyen sokáig kellett rá várni, mentségként egyedül a lustaságot tudnám felhozni :)
Na, de most kárpótolok mindenkit, akik eddig arra panaszkodtak, hogy keveset írok. Pontosabban nem is én, hanem Édesanyukám, aki meglátogatott Márti nővéremmel egy gyors hétvégére.

Szerintem nagyon kis frappáns beszámoló lett:

"A felhők fölött..........és tovább.

Életem első repülőútjáról, olaszországi élményeimről röviden írok.

Utazásom célja a kisfiam meglátogatása volt.Főiskolai gyakorlatát töltve önkéntesként szolgál olasz protestánsoknál.
Máris kicsit meghökken a gyarló ember. Ja, hogy ott nemcsak katolikusok vannak?
Úgy hívják őket, hogy valdensek. A Valdens Egyház az országban 11 helyen működtet szállodát, ill. üdülőházat.
Ezek a Foresterie Valdesi-k.
A kisebbik lányommal, Mártikával mentünk együtt. Két felsőfokú nyelvvizsgával / angol, olasz /, repülési rutinnal és magas szintű kommunikációs képességgel rendelkező gyermekem mellett könnyű dolgom volt.

Ferihegyről indultunk, megérkeztünk Miláno-Malpensa repülőtérre.Egy kis tarkófájástól eltekintve elég jól bírtam. Malpensa egy kis település Milánó közelében.Ez Olaszország nagyobbik reptere.Innen távolsági busszal utaztunk Torinóba.Mindkét út egy-egy másfél órát vett igénybe.
Torinóban várt minket a kisfiam két csokor virággal.De nekem ő volt a legszebb virág akkor. Egészségesen vidáman láthattam viszont. A számára kölcsönadott olasz rendszámú "szolgálati" kocsival repített minket Torre Pellicébe.
Ez egy kisváros Torinótól 55 km-re.Az Alpok völgyében egy szemet gyönyörködtető, lelket nyugtató 5000 lelket számláló település.
Az én kisfiam szállása egy idős tanárnő villájában van, aki a helyi iskolában tanított.Szolid, vendégszobával is rendelkező lakosztály.Ott aludtunk két éjszaka az Alpok tövében.Sok szép fa, bokor, gyümölcsfák vettek körül.Egy kisgyermekes német család is élvezte Amália vendégszeretetét.
A mai fiatalok közül sokan járják a világot önkéntes munkát vállalva.Az egyik ilyen önkéntes egy Lucas nevű német srác.
Az ő szülei már harmadik alkalommal látogatták meg a gyermeküket. Ők egy német evangélikus család, akiknek az egyik őse valdens volt.Felajánlották nekünk, hogy mivel ők egy kisbusszal jöttek, szívesen elvisznek minket kirándulni. Természetesen elfogadtuk az ajánlatot.Így aztán elindultunk felfedezni az Angrogna völgyet. Ez ahol voltunk, ezt Pellice völgynek hívják.
Hat felnőtt és egy gyönyörű és okos fekete labrador kutya "uralta" a környéket.Nekünk sosem volt kutyánk, kicsit szorongva ültem be a hátsó ülésre.A Juli névre hallgató jószág meg a csomagtartó felső polcán a hátamnál hasalt.
Mondanom sem kell, hogy térképpel a kezünkben jártuk be a valdens ősök "lakosztályait" az Alpokban.Elsősorban iskolák voltak ezek, kőből, fából.Az ún. Barba a pásztorok/ lelkészek/ csoportjainak a neve volt.Itt képezték magukat és a missszióra vállalkozókat.Templom is van több ebben a Piemont tartományban.Kocsival csak egy darabig lehetett felmenni, onnan gyalog mentünk tovább./ a kutya hűségesen kitartott/. Még a mi templomainktól is puritánabbak a valdens templomok.
Láttuk azt a kőből készült emlékművet is, ahol a valdensek csatlakoztak a lutheránusokhoz és a kálvinistákhoz 1532-ben.Ekkor döntöttek a Biblia francia fordítása mellett is.
A Torre Pellice-i múzeumban olvastuk, hogy a 12. sz.ban Franciaországból indult ez a vallási mozgalom a szegények vezetésével, belső indíttatásra. Itt ezen a területen az occitán nyelvet beszélték,-talán még most is-, ami egy franciás olasz.
Egy barlangban is voltunk. Ez egy 200 férőhelyes iskola volt. Elég vadregényes volt ide az út.
A 16. század közepén ebben a völgyben nagyon sok protestánst gyilkoltak meg. / ellenreformáció/ De még száz évvel később is. A múzeúmban festmény is van erről. Az ellenreformáció a spanyol és olasz inkvizícióval kezdődött.
Abban az időben többen elhagyták az országot,oda mentek ahol fogadták őket. Elsősorban a német evangélikusok, de Amerika is fogadta őket. Főleg Argentina.
A hitükért már nagyon sokan áldozták életüket a világban. Nyugodtan meghajthatjuk a fejünket, meg elgondolkodhatunk azon, hogy vajon mi mit merünk "bevállalni".
Mivel több helyen jártunk a z olasz konyhát is megismertük egy kicsit közelebbről.Erről külön blogot lehetne írni, de most nem ez a prioritás.
Mindenesetre az étteremben, ahol mindkét este vacsoráztunk / a kisfiam munkahelye/, nagyon finom , vitaminos, gyomorkímélő vacsora volt. Pl: tepsis halvacsora zöldségekkel. Egy jó féltenyérnyi frissen pucolt halfilé, olivaolajon párolva, tetején friss zöld kakukkfű és mentalevél. Mellette sült cukkini, meg egy kanál párolt bab kevés nyers hagymával összekeverve.Az asztalon természetesen egy aranyos fémtálkában reszelt parmezán sajt. Tetszés szerint szórhattuk mindenre!
No, mindezt leöblítettük helyi borral. Első este vörössel, második este fehérrel.Annak a vidéknek a szőlőjéből készült garantáltan!
No, a kenyér! Olyan, mint amit itthon sütünk a sütőben. Külalakra, ízre pontosan olyan. Semmiképpen sem a boltira hasonlít.

Az ízek harmóniája volt! Na, ettünk pizzát is. Ezt Torinóban egy étteremben. Nagyon finom kövön sült pizza volt. Még az ára is elviselhető volt. Egy óriástányér alakú, kb. 1600 Ft durván átszámolva az eurót.Alig bírtuk megenni.

Torinó egy 900 000 lakosú város. Olaszország 3. legnagyobb városa.A Pó folyó szeli át. Olyan, mint általában az európai nagyvárosok. Vannak történelmi városrészek, meg modernebb külvárosi részek.Két óriási belvárosi tér.Meg a Királyi Palota
Rengeteg az etnikum! Mindenféle.Ebbe a témába nem bonyolodom bele.Vásárlást tekintve: az eurót átszámolva nem voltak egetverő árak.Pláne így nyárutói vásárok idején. Volt jó nagy biopiac is./ 1 kg kékáfonya 5 euro volt/.

Magyar történelmi szempontból nagy jelentősége van Torinónak.A Múzeumban is olvashattunk Kossuth Lajosról.
A nagy magyar politikus és szabadságharcos sajnos emigrációra kényszerült a világosi fegyverletétel után. Hányatott élete egy részét Torinóban töltötte. 1861-ben ment Itáliába, Torinóba 1865-ben. Kis megszakítással élete végéig -1894. márc. 20-ig-itt élt.
Mivel ő evangélikus vallású volt, a helyi valdens templomba járt.

Meglepetésemre: kevés katolikus templomot, bazilikát láttam ebben a városban.Ezt sem ragozom tovább.
Jó lett volna, ha az első szülöttem és családja, főleg Sárika unokám is láthatta volna a sok érdekességet, de Danika még csak pár hónapos. Majd mindennek eljön az ideje. No meg persze az öreg Laci, aki otthon vigyázott a lakásra.

Befejezésül azt az igét írom, amit a legtöbb helyen olvastam:
DIO E AMORE AZ ISTEN SZERETET

1. János levél 4,8. 4,16. "